Prof. Dr. Fésüs László
„A gyökereink életre szóló mintát adhatnak s utat mutathatnak. … Úgy vélem, a munkához való viszony, az emberekkel kialakított kapcsolataink minősége, családi örökség, genetikai és környezeti adottság is.”
Széchenyi-díjas orvos, biokémikus, sejtbiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a sejtbiokémia, a fiziológiás sejthalál (apoptózis) és a transzglutamináz enzimek. 1999-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetem utolsó, illetve az egyetemegyesítések után létrejött Debreceni Egyetem első rektora 2000–2001-ben. 2001 és 2007 között a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum elnöke, 2007-ben ismét az egyetem rektorává választották, tisztségét 2010-ig töltötte be.
1966-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Itt szerzett orvosdiplomát 1972-ben. Három évvel később megszerezte laboratóriumi szakorvosi képesítését. Diplomájának megszerzése után az egyetem Kórélettani Intézetének munkatársaként kapott állást. 1976–1977-ben ösztöndíjjal az Amerikai Egyesült Államokban kutatott (National Institute of Health, NIH, Bethesda). Hazatérése után a DOTE Klinikai Kémiai Intézetének adjunktusa lett. 1983-85 között újra az USA-ban dolgozott, a Szent-Györgyi Albert rákkutatási alapítvány NIH-ban működő laboratóriumát vezette. 1985-ben a DOTE Biokémiai Intézetébe került (később Biokémiai és Molekuláris Intézet), ahol 1987-ben egyetemi docensi, majd 1991-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1993-ban átvette az intézet igazgatói tisztségét, amit 20 évig töltött be. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. Több helyen volt vendégprofesszor, a Houstoni Egyetem (1989), a Római Egyetem (1991).
1978-ban megvédte az orvostudományok kandidátusi, 1988-ban a biológiai tudományok akadémiai doktori értekezését. Az MTA Sejt- és Fejlődésbiológiai Bizottságának lett tagja, illetve titkára, később a bizottság elnöke is volt. 1998-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben pedig rendes tagjává. Közben a Tudományetikai Bizottság tagja, később hat évig elnöke lett. Akadémiai tisztségei mellett 1985–1990-ben a Magyar Immunológiai Társaság, valamint a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság vezetőségi tagja volt. Szintén 1985-től a Magyar Biokémiai Egyesület vezetőségi tagja, 2005-ben pedig megválasztották az egyesület elnökévé, amely tisztséget 2015-ig töltötte be. 2004 és 2006 között a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke volt. A „Cell Death and Differentiation” című tudományos szakfolyóirat alapító szerkesztője volt.
Munkássága:
Fő kutatási területe a sejtbiokémia, a fiziológiás sejthalál (apoptózis) és a transzglutaminázok. továbbá a hőtermelő barna zsírszövet.
Kutatásai során kimutatta a trombocita aktiváló faktor jelentős szerepét az immunglobin E-közvetített, a véralvadási és a véralvadék lebontási rendszer aktiválását eredményező immunreakciókban. Nevéhez fűződik az egyik legpontosabb mikroanalitikai módszer kidolgozása, amely alkalmas a transzglutamináz nevű enzim által létrehozott keresztkötés mérésére. Kimutatta a szöveti transzglutamináz indukcióját, aktiválódását és szerepét az apoptózis, a természetes sejthalál egyik formája során. A hőt termelő barna zsírsejtek szabályozásának eddig nem ismert elemeit írta le. Több mint háromszáz tudományos közlemény szerzője vagy társszerzője, ebből öt könyv/monográfia és tizenkét könyvfejezet. Számos szabadalom fűződik a nevéhez. Munkáit elsősorban angol nyelven adja közre, azok idézettsége meghaladja a 25 ezret.