A DExIKON a Debreceni Egyetem különleges online lexikona, amelynek segítségével intézményünk korábbi és jelenlegi oktatóinak, kutatóinak és munkatársainak munkásságát, életútját ismerhetjük meg. E gyűjtemény célja, hogy elérhetővé tegye a jelenkor és megőrizze az utókor számára az egyetem történetét is meghatározó szellemi adatbázist. Ezáltal nemcsak a jelenlegi és jövőbeli egyetemi polgárok, hanem a szélesebb közösség számára is bemutathatjuk azokat az értékeket, amelyek intézményünk alapját képezik.
Múlt és jelen egy helyen – ismerje meg az egyetem arcait!
Küldetésünk
A DExIKON nemcsak tisztelgés a múlt és jelen nagyjai előtt, hanem egy értékes tudásforrás is. Az itt található információk segítenek megérteni, hogyan alakult intézményünk története, és miként formálták azt azok, akik hivatásukként választották a tudás és az oktatás szolgálatát.
Legújabb portrék
Édes István kardiológus professzor, egyetemi tanár olyan természetességgel fogad és kínál hellyel a dolgozó szobájában, a Debreceni Egyetem Kardiológiai Klinikán, mintha néhány hete készítettem volna vele interjút.
Szobájában az antik bútoroknak, szépséges festményeknek, fotóknak, könyveknek, szobroknak különleges története van. Beavat a “titkokba”, melyek csodás élmények végtelen gazdag és színes életében a sikeres, nemzetközi hírű szakmai tevékenysége, kutató -, és gyógyítómunkája mellett.
Jó érzéssel nyugtázom, hogy sem a beszélgetésünk kezdetén, sem az eltelt harmadik óra végén, egyetlen panaszos mondatot nem hallottam tőle.
Az elért klinikai sikerekre, a gyógyító hivatására, s az azokhoz vezető változatos és precíz utakra, eredményekre fókuszál. Arra összpontosít, ami több évtizedes, kiváló vezetői-, kardiológusi, egyetemi oktatói hivatását meghatározzák. Olyan kellemes derűvel teszi, amiből e sorok írója is erőt merít.
Hét esztendeje nem ő vezeti a Debreceni Egyetem Kardiológiai Klinikát.
Nagy János professzorral másként kezdődött a portrébeszélgetés, mint addigi beszélgetőtársaimmal a Debreceni Egyetemen: kiemelkedő oktatóink, tudósaink, kutatóink, vezetőink, orvosaink bemutatása során.
Kiváló és céltudatos vezetőként elmondta, miről szeretne beszélni, s ha lesz még kérdésem, készséggel válaszol. Legyen így, gondoltam, hiszen mindig a vendégem kívánsága az első, ráadásul július 13-án, két nappal korábban ünnepelte születésnapját. Nagy János professzor úr példamutató szakmai-, vezetői-, és élettapasztalata ma is okot ad a figyelemre. A magyar felsőoktatás és tudományos élet kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyisége hittel, alapos felkészülés mellett dolgozik ma is.
Kivárva mondandóit, kérdeztem én is, hiszen alaposan felkészültem több évtizedes munkásságából.
Életpályája főbb történésekben ekként alakult: 1975-ben végzett Debrecenben, az Agrártudományi Egyetemen (DATE), majd kandidátusi disszertációját 1986-ban védte meg. Tizenegy évvel később a Debreceni Egyetem habilitált doktorrá avatta. Egy esztendő elteltével egyetemi tanárnak nevezték ki. Sikeres és elismert pályája mindig felfelé ívelt, hiszen 1997-ben már az MTA doktora volt, 1998-tól az MTA- DE Földművelési és Területfejlesztési Kutatócsoport vezetője lett.
A Debreceni Agrártudományi Centrum első elnöke – 2000-2004 – , ami mérföldkőnek számított az ő életében és az egyetemi integráció indulásakor is. Később két ciklusban, 2002-2003 között, illetve 2004-től 2007-ig rektor volt. 2007-től 2012-ig a DE Agrártudományi Centrum elnöke, amit 24 éve gondos figyelemmel, szakmai támogatással kísér. 2012-től pedig prorektor.
Nemzetközileg is elismert kutatómunkát végez, melyre a beszélgetésben részletesen kitérünk.
Tudományos kutatási eredményei hozzájárulnak a környezetkímélő, hatékony és alkalmazkodó termesztéstechnológiák kidolgozásához.
Alapítója és vezetője az Európában is egyedülálló, multifaktoriális szántóföldi tartamkísérleteknek.
Iskolateremtő tevékenysége is jelentős, hiszen 2000-től irányítja a Kerpely Kálmán Doktori Iskolát.
Szerzője a „Kukorica – a nemzet aranya” c. könyvnek. Elért kutatási eredményeit fémjelzi, hogy könyve angol, spanyol, orosz, ukrán és német nyelven is igen sikeres.
Hatékony tudományos együttműködést alakított ki a Readingi, a Müncheni, a Bécsi, a Wageningeni valamint a montreáli McGill Egyetemmel.
Imre László nemzetközi hírű irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének professor emeritusza ma is épp olyan tiszta lelkű, nagytudású és szerény személyiség, mint a legaktívabb éveiben.
Emlékezetes beszélgetőtársaim közé tartozik Prof. Dr. Fésüs László Széchenyi- díjas akadémikus, orvos, biokémikus, sejtbiológus, egyetemi tanár is, akinek fő kutatási területe a sejtbiokémia, a természetes sejthalál, a kóros immunreakciók, a fehérjéket keresztkötő enzimek vizsgálata. Gazdag, méltán elismert hazai és nemzetközi tevékenységei között kivételes vállalása volt, amikor 1999-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetem utolsó, illetve az egyesítések után létrejött Debreceni Egyetem első rektora lett 2000-2001-ben.
Sokrétű szakmai-, empatikus közösségformáló, magas szintű alkotó tevékenységeinek köszönhetően 2001 és 2007 között a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum elnökévé, majd ismét az egyetem rektorává választották. Tisztségét 2010-ig töltötte be hatalmas elhívatottsággal kutató-, oktató munkái mellett, s megannyi jeles hazai és nemzetközi szakmai publikációval, folyóiratok szerkesztésével.
Professzor úr Hernádnémetiben született és nőtt fel, ami családi kötődését, neveltetését, későbbi tanulmányait is nagyban meghatározta. Ez elhivatottságában, példás szorgalmában, a szeretteivel, munkatársaival való viszonyában is megmutatkozik a mai napig.