Portrék | Dexikon

Nagy János professzorral másként kezdődött a portrébeszélgetés, mint addigi beszélgetőtársaimmal a Debreceni Egyetemen: kiemelkedő oktatóink, tudósaink, kutatóink, vezetőink, orvosaink bemutatása során. Kiváló és céltudatos vezetőként elmondta, miről szeretne beszélni, s ha lesz még kérdésem, készséggel válaszol. Legyen így, gondoltam, hiszen mindig a vendégem kívánsága az első, ráadásul július 13-án, két nappal korábban ünnepelte születésnapját. Nagy János professzor úr példamutató szakmai-, vezetői-, és élettapasztalata ma is okot ad a figyelemre. A magyar felsőoktatás és tudományos élet kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyisége hittel, alapos felkészülés mellett dolgozik ma is. Kivárva mondandóit, kérdeztem én is, hiszen alaposan felkészültem több évtizedes munkásságából. Életpályája főbb történésekben ekként alakult: 1975-ben végzett Debrecenben, az Agrártudományi Egyetemen (DATE), majd kandidátusi disszertációját 1986-ban védte meg. Tizenegy évvel később a Debreceni Egyetem habilitált doktorrá avatta. Egy esztendő elteltével egyetemi tanárnak nevezték ki. Sikeres és elismert pályája mindig felfelé ívelt, hiszen 1997-ben már az MTA doktora volt, 1998-tól az MTA- DE Földművelési és Területfejlesztési Kutatócsoport vezetője lett. A Debreceni Agrártudományi Centrum első elnöke – 2000-2004 – , ami mérföldkőnek számított az ő életében és az egyetemi integráció indulásakor is. Később két ciklusban, 2002-2003 között, illetve 2004-től 2007-ig rektor volt. 2007-től 2012-ig a DE Agrártudományi Centrum elnöke, amit 24 éve gondos figyelemmel, szakmai támogatással kísér. 2012-től pedig prorektor. Nemzetközileg is elismert kutatómunkát végez, melyre a beszélgetésben részletesen kitérünk. Tudományos kutatási eredményei hozzájárulnak a környezetkímélő, hatékony és alkalmazkodó termesztéstechnológiák kidolgozásához. Alapítója és vezetője az Európában is egyedülálló, multifaktoriális szántóföldi tartamkísérleteknek. Iskolateremtő tevékenysége is jelentős, hiszen 2000-től irányítja a Kerpely Kálmán Doktori Iskolát. Szerzője a „Kukorica – a nemzet aranya” c. könyvnek. Elért kutatási eredményeit fémjelzi, hogy könyve angol, spanyol, orosz, ukrán és német nyelven is igen sikeres. Hatékony tudományos együttműködést alakított ki a Readingi, a Müncheni, a Bécsi, a Wageningeni valamint a montreáli McGill Egyetemmel.

„Országh László professzor mentorom és atyai barátom volt, figyelemmel kísérte szakmai-, és magánéleti sorsomat…” Abádi Nagy Zoltán előtt ma is sokan tisztelegnek egykori tanítványai, kollégái közül. Nem feledik az embert, a tanárt, aki oktató munkájával, tudományos eredményeivel és felsőoktatás-menedzseri tevékenységével egyaránt a közösséget szolgálta. Az anglisztika–amerikanisztika hazánkban és határainkon túl is elismert tudós professzorának szakmai nagyságát, valamint a Kossuth Lajos Tudományegyetem egykori, köztiszteletben álló dékánját és rektorát, a Debreceni Egyetem külső kapcsolati rektorhelyettesét, a Tudományegyetemi Karok elnökét, tanítványai a tartalmas életutat felölelő könyvben méltatták hetvenedik születésnapján: A mondat becsülete címmel. (A könyvhöz három folyóiratszám is csatlakozott.) Ennek tizennégy éve. Találkozásunk előtt többször beszélgettünk telefonon, s A mondat becsületét is olvastam. Nem ért meglepetés, amikor kezet nyújtottunk egymásnak. Abádi Nagy Zoltán végtelen nyugalma, bölcsessége, empatikus személyisége, hatalmas tudása megannyi kérdésben, bizonyossá tette: minden szép, tartalmas és őszinte emberi beszélgetésnek értékes üzenete van. Az irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító professzor, az irodalomtudomány doktora, a kolozsvári egyetem díszdoktora, Abádszalók és Debrecen városok díszpolgára 1940-ben született Abádszalókon. A háborús, nélkülözésekkel terhes esztendők gyermekkorát meghatározta a szülői házból hozott minta: a munkaszeretet, a kitartás, a „gerincesség” és a tudásszomj. Közvetlen, nyitott személyiség, önálló gondolkodású ember, akit mindig a jó szándék vezérelt, és aki mindenkor az őszinteség útját követte, oktatói–kutatói munkájában éppúgy, mint a világban zajló események elemző, bölcs kritikusaként. Hosszú, küzdelmes, olykor életveszélyes út vezetett addig, amíg húszévesen a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatója lett. Orvosi pályára készült, ám egy hosszú, keserves betegség megváltoztatta szándékát. Így magyar-angol szakra felvételizett, sikeresen.

Emlékezetes beszélgetőtársaim közé tartozik Prof. Dr. Fésüs László Széchenyi- díjas akadémikus, orvos, biokémikus, sejtbiológus, egyetemi tanár is, akinek fő kutatási területe a sejtbiokémia, a természetes sejthalál, a kóros immunreakciók, a fehérjéket keresztkötő enzimek vizsgálata. Gazdag, méltán elismert hazai és nemzetközi tevékenységei között kivételes vállalása volt, amikor 1999-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetem utolsó, illetve az egyesítések után létrejött Debreceni Egyetem első rektora lett 2000-2001-ben. Sokrétű szakmai-, empatikus közösségformáló, magas szintű alkotó tevékenységeinek köszönhetően 2001 és 2007 között a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum elnökévé, majd ismét az egyetem rektorává választották. Tisztségét 2010-ig töltötte be hatalmas elhívatottsággal kutató-, oktató munkái mellett, s megannyi jeles hazai és nemzetközi szakmai publikációval, folyóiratok szerkesztésével. Professzor úr Hernádnémetiben született és nőtt fel, ami családi kötődését, neveltetését, későbbi tanulmányait is nagyban meghatározta. Ez elhivatottságában, példás szorgalmában, a szeretteivel, munkatársaival való viszonyában is megmutatkozik a mai napig.

Muszbek László Széchenyi-díjas magyar kutatóorvos, akadémikus, hematológus egyetemi tanár fő kutatási területe több, mint öt évtizede a trombózis és a véralvadás, valamint a laboratóriumi diagnosztika. Mindezek mellett rákkutatási kérdésekkel is foglalkozik a 82 esztendős professzor. Sárétudvariban született, majd iskoláit kiváló eredménnyel kijárva, 1960- ban sikeresen felvételizett a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára, ahol 1966-ban szerzett orvosi diplomát. Ezt követően az egyetem Kórélettani Intézetének lett a gyakornoka, majd a tanársegédje s három esztendő múlva már laboratóriumi szakorvosi képesítést kapott. Kitartó, elhivatott munkájának köszönhetően 1978-ban az egyetem általa megszervezett Klinikai Kémiai Intézete – később Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet, mai nevén Laboratóriumi Medicina Intézet – megbízott, majd kinevezett – igazgatói feladatait is ellátta. Ezt a tisztségét a 2000-es egyetemi integráció után is megtartotta. Megannyi hazai és nemzetközi hírű kutatása, előadása, publikálása mellett, 1995- től két cikluson át, az egyetem rektora volt. Muszbek László nemzetközi hírű akadémikus, kutató professzor, aki az orvosi hivatás iránti elkötelezettségét édesapjától kapta örökségül. Ma is aktívan tevékenykedik a Debreceni Egyetemen. Vele beszélgettünk gazdag életútja ritkán hallott, meghatározó, kedves emlékeiről.